Truman Capote – Hidegvérrel
12/03/2009 
Ezzel a könyvvel már vagy fél éve szemeztem, akkor találtam meg nálunk a könyvespolcon. Valamiért sosem vettem le, de most megtettem.
Nagyon régen nem volt ilyen könyv, ami ennyire felkavart volna. Ha két hete megkérdeztetek volna, azt mondtam volna, hogy én a szemet szemért, fogat fogért elvet vallom, vagyis bizonyos esetekben támogatom a halálbüntetést. Ma már nem biztos, hogy ezt válaszolnám… Nem volt még könyv, amely megváltoztatta a nézeteimet, ez az.
Capote könyve igaz történeten alapul. Clutter család ellen 1959-ben elkövetett 4-es gyilkosságot dolgozza fel. A gyilkosságokat Perry Smith és Richard “Dick” Hickock követte el. A könyv elsőre engem azzal lepett meg, hogy nem “dokumentumkönyv” szerűen dolgozza fel a történetet, hanem regényesen. Megismered az elkövetőket is. Talán eddig az volt a baj velem, hogy én a gyilkosságok elkövetőit nem emberként tekintettem, hanem csak tettesként. Itt nem tudsz mást tenni, valamilyen szinten “megszereted”, szimpátiát érzel irántuk, főleg Perry Smith iránt. Bár a könyv elolvasása után megnéztem a képeiket, nem ilyennek képzeltem őket, Capote sokat “javított” rajtuk könyvében.
Nagyon érdekes könyv, kicsit (nagyon) megrázó. Ajánlom, egyszer mindenki olvassa el. Az egyik legjobb könyv, amit valaha olvastam.
jajj de jó, hogy más is kapcsolatba került ezzel a könyvvel
amit a poszthoz hozzá tudok fűzni az az, hogy ne hagyd magad eltéríteni a meggyőződésedtől, pláne ne egy könyv alapján
azért Capote-n nagyon sok múlott, hogy hogyan is érzékelted a “főhősök” iránti szimpátiát, gyakorlatilag az ő “jóindulatából” lettél érzékenyebb irántuk. hiszen ő az író. ahogy írtad, regényes, hiába “tényregény”.
azonfelül a mai napig léteznek azok a pletykák, hogy Capote a könyv összehozása alatt sokkal közelebb került Perryhez, mint indokolt lett volna, szóval talán ezért is lett Perry karaktere olyan, amilyen. nyilván nem tudni hogy a pletyka alaptalan-e, de az ellenkezőjét sem.
nekem ettől még megvan a gondolatom, hogy helyes-e vagy nem, azt nem tudom, azt mindenki döntse el magában.
Én eddig ehhez a témához nagyon szélsőségesen viszonyultam. A gyilkosokat nem is mindig emberként tekintettem. Most már annak. Ennek ellenére sosem leszek a halálbüntetés ellen. Csak ne akasztás legyen a mód, mert az ezek után szerintem gyilkosság.
A könyv olvasása alatt direkt nem néztem meg képeket róluk, hogy addig csak a fejemben éljenek. Aztán megnéztem egy képet Perry Smith-ről. Hát én baromira nem így képzeltem el. Szerintem félelmetesebb a feje, mint Hickocknak.
Érzékenyebb lettem irántuk?
Konkrétan a mókusos résznél megszerettem Perry Smith-t.
Amit még el szeretnék olvasni, az az interjú, amit a Charles Manson-szekta egyik tagjával készített. Az is érdekes lehet.